Lépjen be a múltba Budapest temetőin keresztül, és engedje meg, hogy az elhunytak nyughelyei meséljék el a város történetét
1. Óbudai temető
A Budapesti Óbudai Temető története 1905-ben kezdődött, amikor a Fővárosi Közgyűlés határozatot hozott egy új temető létrehozásáról. Az elképzelés végül 1910-ben valósággá vált, amikor a temető megnyitotta kapuit az elhunytak előtt. Az Óbudai temető azóta is fogadja az Óbuda környékének és Észak-Buda lakóinak elhunytait. Kezdetben a temetőbe kerültek azok, akik korábban más temetkezési helyeken nyugodtak, és azóta az izraelita temető is helyet kapott itt.
A temető fenntartója már kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a terület fásítására, így ma is számos 80-90 éves vadgesztenyét találunk a környéken. A 1931-ben épült Feltámadt Üdvözítő Temetőkápolna román és gótikus stílusjegyeket ötvöz, szép festett üvegablakokkal és orgonakarzattal. Ugyanebben az időszakban létrejött a ravatalozó épület és a szóróparcella is, amelyek a temető területét gazdagítják.
A második világháború nem kímélte a kapuzati épületet, sőt, a felszerelési tárgyakat is ellopták. Azonban a helyreállítás után, a negyvenes évek végétől kezdve, a sírkert újra teljes kapacitással üzemel. Ebben az időszakban több neves személyiség is nyugszik az Óbudai temetőben, köztük Görgey István, Fábián Dezső, Thurzó Gábor, Szemes Mari, Dévai Hédi. A 16-os parcellában Bibó István vörösmárvány sírja található.
A temető második virágkorát a nyolcvanas-kilencvenes évek hozták el. Ekkor került kialakításra a szóróhely, épült meg az új ravatalozólétesítmény, és a Főnixmadár-szobor középpontjába állították a kegyeleti parkot. A kétezres években pedig olyan kiemelkedő személyiségek is itt találták meg végső nyughelyüket, mint Sinkovits Imre, Hidegkúti Nándor, Perjés Géza történész, Lugosi György színész, Kósa Károly élsportoló.
Az Óbudai Temető nemcsak a neves elhunytak nyughelye, hanem egyben egy különleges művészeti értékeket képviselő sírkert is. A gazdag történelme és a vele kapcsolatos érdekességek teszik különlegessé és emlékezetessé mindazok számára, akik ellátogatnak ide.
2. Tamás utcai temető
A Tamás utcai urnatemető története 1985-re vezethető vissza, amikor először nyitotta meg kapuit. E hely már a 17. században is temetkezési funkciót látott el, bár akkoriban jóval nagyobb területet foglalt magában. A jelenlegi urnatemető, mely 1,4 hektáros alapterülettel rendelkezik, az egykori, nagyobb temető részét örökölte. Ebből az időszakból egyedül egy kis kápolna maradt fenn, amely közel száz évig ravatalozóként szolgált. A temetőhöz tartozó modern megjelenésű ravatalozó 1986-ban épült fel. A ravatalozó előtti bronz mécseségető lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók gyertyát gyújtsanak elhunyt szeretteik tiszteletére. A kápolnát körülvevő német nyelvű, régi gránit keresztek pedig emlékeztetnek arra, hogy Békásmegyer környékén régen nagy számban éltek német anyanyelvű lakosok.
A Tamás utcai urnatemető fülkéiben nyugszik Kemény István szociológus, ami tovább növeli a temető különlegességét és történelmi jelentőségét. Az elhunytak végső nyughelye és a temető maga a múlt századok történéseit őrzi meg, miközben napjainkban modern és tiszteletteljes környezetet biztosít az emlékezők számára.
