Melyik volt Budapest első temetője?
Budapest területén kisebb-nagyobb települések éltek már az ókor óta, és ezek lakói természetesen itt helyezték örök nyugalomra elhunytjaikat. A régi temetkezési helyek azonban sokszor ismeretlenek maradtak, és gyakran váratlanul kerültek elő, például épületek bontása során.
A középkorban elterjedt szokás volt a templomokban vagy azok környékén lévő cintermekben eltemetkezni, és ez a gyakorlat a kora újkorban is folytatódott. A mai értelemben vett budapesti temetők történetében kulcsfontosságú év 1775, amikor Mária Terézia magyar királynő rendeletben határozott a különálló temetők létrehozásáról egészségügyi okokból. Ezek az egyházi hovatartozást figyelembe vevő temetők azonban gyorsan beteltek, és újakra volt szükség.
A legkorábbi még működő budapesti temető a Fiumei Úti Sírkert, amely 1849-ben nyílt meg, és ma már inkább dísztemetőként szolgál. A legnagyobb, szintén ma is üzemelő budapesti temető az Új köztemető, amelyet 1886-ban nyitottak meg.
Budapest temetői számos érdekes helyszínt kínálnak. Néhány kiemelkedő példa:
Óbudai temető: Ez Budapest budai oldalán található legnagyobb, jelenleg is működő izraelita temető.
Csörsz utcai ortodox temető: Ez a budai oldal legrégebbi zsidó temetője.
Farkasréti temető: Itt nyugszanak a Buda területén élő rabbik, kántorok és hitközségi vezetők.
Dohány utcai zsinagóga temetője: A Dohány utcai zsinagógához tartozó temető, amely fontos szerepet játszik a város zsidó kulturális örökségében.
A város fejlődése során több régi budapesti temető is eltűnt, helyüket lakóházak, középületek vagy akár új sírkertek vették át. Például, ötven évvel ezelőtt egy megszűnt budai temető sírköveit szórták szét a budai rakparton. Ez a változás az alábbi okokra vezethető vissza:
Városfejlődés: Budapest folyamatos fejlődése során számos régi temető helyén ma már lakóházak, középületek vagy teljesen új sírkertek találhatók.
Temetkezési szokások változása: A 19. században kezdődött meg a mai nagy fővárosi temetők kialakulása, amikor magánvállalatok váltak felelőssé a temetkezések lebonyolításáért. A központi temetkezési intézetek megjelenése csak később, a Tanácsköztársaság idején történt.
Egészségügyi okok: 1775-ben Mária Terézia magyar királynő egészségügyi okokból rendeletben döntött a különálló temetők létrehozásáról. Az akkoriban kialakult temetők többsége azonban a XVIII. század végére betelt, így újakat kellett létrehozni.
Temetők betelése: A XIX. század első felében a városi temetők túlzsúfoltsága miatt megkezdődött a nagyobb, úgynevezett "köztemetők" létrehozása.
Ezen tényezők együttesen vezettek ahhoz, hogy a régi budapesti temetők eltűntek, és a városi fejlődés és változások nyomait őrzik az épületek és a városi környezetben. Ez a folyamat szerves része Budapest történelmének és fejlődésének. A temetők nemcsak a halottak nyughelyei, hanem fontos részei a város történelmének és kultúrájának, őrizve az egyedi történeteket és értékeket, amelyek hozzájárulnak Budapest gazdag történelmi örökségéhez.
Melyik a legnagyobb temető Magyarországon?
Magyarország legnagyobb temetője a Szatmárcseke. Ez a temető különleges szépségét a jellegzetes kopjafás sírjairól köszönheti. A kopjafás temetkezés hagyományát az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület ajánlotta a FIAT-IFTA nevű világszervezet figyelmébe, amely a nemzetközi temetkezési kultúrával foglalkozik. A tölgyfából készült fejfák sorokba rendezve emelkednek, és feliratukkal nyugat felé tekintenek.
