A halál és a temetés kultúrája folytatás 2.rész
A rokonok, idősebb asszonyok és férfiak gyakran körbeülnek a halott körül, imádkoznak és énekelnek, általában vallásos énekeket vagy azok dallamára szerkesztett strófákat. A férfiak általában külön társaságba vonulnak, beszélgetnek, kártyáznak, de nem alhatnak. A későbbiekben összegyűjtik azokat az információkat, amelyek alapján a pap vagy a kántor a temetéskor búcsúzik el a halottól. Néhány feljegyzés arról is beszámol, hogy régebben különböző játékok is voltak a virrasztás részei, mint amit egy 1818-ból származó leírás említ: "A virrasztáson az ifjak gyakran csörgő pálcát visznek magukkal. Ez egy olyan fa, amelynek egyik vége öt-hat részre van széthasítva, és ezzel kongatják egymás hátát mulatságból. Kiválasztanak valakit, és ráhúznak. Ha eltalálja, ki ráhúzott, az illetőt lehúzzák, ha nem, újra próbálkoznak, míg el nem találja, ki húzta meg." Más alkalommal a virrasztás során elfogyasztott bor vagy pálinka hatására nemcsak vallásos énekek, hanem világi dalok is előkerülnek, különösen azok, amelyeket a halott szokott énekelni.
A koporsó méretét hagyományosan vesszővel vagy nádszállal mérték. Ezután a deszkaládát, mely a láb felé keskenyedett, a kor szokásainak megfelelően festették: a gyerekeké fehér, a fiataloké kék, a középkorúaké barna, az időseké pedig fekete színre. Bizonyos vidékeken a fiatalok koporsóját, hasonlóan a szobában használt ládákhoz, gazdagon díszítették tulipánokkal vagy rózsákkal. A koporsó elkészítésekor a halott feje alá tett kispárnát általában vágott forgáccsal töltötték meg.
A halott mellé, amikor a koporsóba helyezik, különböző tárgyakat tesznek. A férfiaknak gyakran a pipát, dohányzacskót, esetlegesen kedvenc botjukat, a pásztoroknak a karikás ostort, sokszor pedig a borotvát és a szappant adnak. Az asszonyok mellé általában tű, cérna, kendő kerül, míg a gyerekek játékokat, könyveket, ceruzákat visznek magukkal. Nem ritka, hogy gyümölcsöt vagy más ételeket is elhelyeznek melléjük, valamint Bibliát, imakönyvet, szent érméket, kis szobrokat, olvasót vagy zsoltárt a lábukhoz.
A temetés során nagy szerepet játszik a harang. A katolikusoknál a halál pillanatában megkongatják a legkisebb harangot, a lélekharangot. A protestánsoknál a harangok száma jelzi a halott nemét. A harangok hívják össze az embereket a temetésre, és kísérik utolsó útjára a temetőig a halottat. Ezért található sok harangon Európa-szerte a felirat: "Az élőket hívogatom, a halottakat elsiratom."
A temetés megkezdése előtt a halott arcára borítják a szemfedőt, de kis nyílást hagynak az arcánál. Majd lecsukják és leszegezik a koporsót, amit lábbal kivezetnek, és háromszor megkopogtatják a küszöbön, hogy a halott ne találjon vissza. A koporsót az udvaron az ún. "Szent Mihály lova" nevű szerkezetre állítják, ami tulajdonképpen két bak. A koporsó lábához egy kis asztalt állítanak a pap és a kántor számára. A család a koporsó körül foglal helyet a halott rangjának megfelelő sorrendben: a férfiak az egyik oldalon, a nők a másikon. Az asztalra általában két kendőt helyeznek, amit a szertartás után a pap és a kántor kap meg.
A temetés elmaradhatatlan része volt régebben a siratás. "Jajszóval" csak az asszonyok sirattak, bár az egyházak tiltották ezt. A siratás emlékeztetést jelentett az együtt eltöltött időre és búcsúzásra, valamint a vallásos tartalom mellett sok valóságtartalom is jelen volt bennük.
