Nem az a lényeg, mit mondanak rólad, hanem amit suttognak!

Az élet színpadán mindenki szerepet játszik. Van, aki a főszerepet, van, aki a háttérben marad. De mindannyian részesei vagyunk ennek a nagy előadásnak. Azt hisszük, hogy mi irányítjuk a saját életünket, de valójában sokszor a véletlen, a körülmények, vagy éppen mások véleménye befolyásolja a döntéseinket. Sokszor halljuk, hogy nem kell foglalkoznunk azzal, hogy mit mondanak rólunk. Fontosabb, hogy mi mit gondolunk magunkról. Ez persze igaz, de nem szabad átsiklani afelett, hogy a társadalom, a környezetünk hogyan vélekedik rólunk. Nem azért, hogy másoknak akarjunk megfelelni, hanem azért, mert az, amit gondolnak rólunk, hatással van az életünkre. A beszélgetések sokszor felszínesek, udvariaskodók, sőt néha teljesen mesterkéltek. A nyilvános dicséret lehet puszta formalitás, a harsány elismerés nem feltétlenül jelent valós tiszteletet. A lényeg nem abban rejlik, amit hangosan mondanak, hanem amit a szörnyű igazságok félhomályában mormolnak. Az emberi kommunikáció igazi arca nem a mikrofonok előtt, hanem a közértek polcai között, a kávézók eldugott sarkaiban vagy a családi ebédek után, a mosogatás közben ütközik ki. A suttogás az, ami a tényleges közvéleményt képviseli, hiszen ott nincs már másként értelmezhető színpad, nincsenek formális szavak. Ami ott elhangzik, az az igazi ítélet, a kendőzetlen igazság, amit valóban gondolnak rólad.

Vajon mit suttognak?

A valódi képed nem az, amit magadról gondolsz, hanem amit a társadalom visszatükröz. Az emberek figyelnek, megjegyzik a mozdulataidat, az apró rezdüléseket, az arckifejezéseket, amik a legváratlanabb pillanatokban buktatnak le. A látszatból felépített illúzió pillanatok alatt porlad szét, ha a valóság mást sugall. Ha a mosolyod csak festett, előbb-utóbb lemállik, s a rád kíváncsi társaság az igazi arcodat kezdi el emlegetni.

A suttogás hatalma abban rejlik, hogy kontrollálhatatlan. Egy tévhit, egy pletyka, egy apró félreértés is olyan lavinát indíthat el, amely ellen nincs védekezés. A nyilvános kritikára lehet reagálni, lehet magyarázatot adni, lehet vitatkozni, de a suttogás ellen nincs fegyver.

Amikor a hátad mögött formálódik a közvélekedés, akkor alakul ki a tényleges megítélésed. Egy-egy pillanatnyi botlás, egy rosszul fogalmazott mondat, vagy egy félreértett gesztus évekig keringhet rólad. Az igazság nem mindig számít, mert a percepció az, ami valóban befolyásolja az emberek rólad alkotott képét.

Mi lehet a megoldás? Az egyik lehetőség a hitelesség: ha nincs kettős arcod, nincs mit felfedni. A suttogás veszélye azoknál a legnagyobb, akik próbálják elfedni a valóságot. Ha a kimondott szavaid és a valós viselkedésed összhangban vannak, akkor a suttogás is csak azt erősítheti meg, amit már amúgy is tudnak rólad. A jó hírnév nem az, amit hangoztatnak, hanem amit a legnagyobb csendben, a legbizalmasabb pillanatokban emlegetnek.