Mikor kezdtek el kialakulni a mai nagy fővárosi temetők?
A mai nagy fővárosi temetők a 19. század folyamán kezdtek kialakulni. Például a Fiumei Úti Sírkert 1849-ben, az Új köztemető 1891-ben, a Farkasréti temető 1894-ben, és az Óbudai temető 1910-ben nyitott meg. Azonban a központi temetkezési intézet, a Budapesti Temetkezési Intézet, csak a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben jött létre. Ezt megelőzően a temetkezéseket magánvállalatok látták el. A mai értelemben vett budapesti temetők megjelenése történetében döntő év volt 1775, amikor Mária Terézia magyar királynő egészségügyi okokból rendeletben döntött a különálló temetők létrehozásáról.
Miért volt szükség az új temetők létrehozására?
Az új temetők létrehozásának több oka is volt. Egyrészt a városok növekedése miatt szükség volt nagyobb temetőkre. Másrészt az egészségügyi és higiéniai szempontok is szerepet játszottak, hiszen a temetők elhelyezése a városokon kívülre csökkentette a betegségek terjedésének kockázatát1. A zsidó közösségek számára például a temető létesítése a legfőbb prioritások közé tartozott, amit általában közadakozásból vásároltak meg és tartottak fenn. Az Új Köztemető esetében például a terület rekultiválása és új temetkezési helyek kialakítása volt a cél.
Milyen betegségek terjedhettek a temetőktől?
A temetőkben eltemetett holttestekből származó baktériumok és vírusok különböző betegségeket okozhatnak. Például a veszettség fertőzött vadon élő vagy háziállatok harapása, marása vagy sebeknek nyálukkal való érintkezése útján terjed az emberre. Azonban fontos megjegyezni, hogy a modern temetkezési gyakorlatok, beleértve a holttestek megfelelő kezelését és eltemetését, jelentősen csökkentették ezeknek a betegségeknek a terjedését. A temetők általában nem jelentenek közegészségügyi kockázatot, feltéve, hogy megfelelően karbantartják őket. A temetőkben való tartózkodás általában biztonságos, és a betegségek terjedésének kockázata minimális.
Miért volt szükség különálló temetőkre?
A különálló temetők létrehozásának több oka is volt:
Közegészségügyi okok: A temetők különálló helyeken történő létrehozása közegészségügyi szempontból fontos volt. A temetkezés közegészségügyi rendeltetésének érvényesítése érdekében Mária Terézia magyar királynő 1775-ben rendeletben döntött a különálló temetők létrehozásáról1.
Temetkezési szokások változása: A 19. század folyamán kezdtek kialakulni a mai nagy fővárosi temetők, mint például a Fiumei Úti Sírkert (1849), Új köztemető (1891), Farkasréti temető (1894), Óbudai temető (1910) stb. Ekkor a temetkezéseket magánvállalatok látták el.
Temetők betelése: Mivel ezek többsége is betelt a XIX. század első felében, a XIX. második felétől kezdtek megjelenni a korábbiakhoz képest jóval nagyobb területű, már nem egyházi szempontú úgynevezett „köztemetők”.
Városfejlődés: A városok növekedésével és fejlődésével a temetőknek is alkalmazkodniuk kellett a változó körülményekhez. Az új temetők létesítése és a meglévők bővítése a helyi építési szabályzatban – a helyi sajátosságok figyelembevételével – kijelölt helyen történhet.
Ezek a tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy a temetők különálló helyeken jöjjenek létre, és ezek a változások a városok történelmének és fejlődésének szerves részei voltak.
